Csodálatos utazás - Könyv Radics Béláról
Írta: Tóth Tamás Béla - Zoltán János
Kiadó: Zoltán János és társa Bt.
2002

Előljáróban egy személyes, de mégis mindenképpen szakmai dolog: Gyorsan készült a könyv, mentegetőznek a szerzők, hogy kész legyen időre, így a lektorálásra már csak pár nap maradt. Mondhatná bárki: akkor miért nem kezdték el hamarabb? Csak Nemes Nagy Péter mindent átívelő profizmusának köszönhető, hogy lektorként javasolt a rendelkezésére álló igen rövid idő alatt néhány (illetve nagyon sok) javítást, bővítést. Így kerülhetett a könyvbe például a Radics által játszott számok listája, egy két koncertprogram. Ezen összeállítás alapja nagyrészt a www.rockmuzeum.ini.hu oldal (vagyis jelen lap). Az oldal nem törekszik arra, hogy ajnározzák, de talán belefért volna az irodalomjegyzékbe. Valamiért mégsem említik. Hm, hm. NNP-nek köszönhetően azonban porszem csúszott a gépezetbe, és valahogy bekerült - mintegy hibaként - a 326. o lapaljára az URL. (köszönet Nemes Nagy Péternek)

Node harag és részrehajlás nélkül.
Ez a második könyv Béláról az Ómolnár féle 86-os után. Alapjaiban véve jó könyv ez, ajánlom olvasásra mindenkinek, de! Nagyon elfogultak (vagy egy más megvilágításból gyávák) a szerzők, simítgatják a rocktörténelmet, illetve egyoldalúan közelítenek, semmilyen rázós vélemény nem fogalmazódik meg a könyvben, ami Béla nimbuszát rongálná. Nyilván nem volt egy ma született bárány a Béla, és nemcsak a rendszer áldozata volt, hanem a dolgok dialektikus törvényszerűségei alapján más nézőpontból vesztes is, alkoholista. Sehol egy utalás a kóros piálásról, sehol azok a sztorik, hogy hogyan lopta meg rendszeresen alkalmi zenésztársait az ügyeket intéző Radics, sehol egy tiszteletkör a hős emberi gyengéi körül. Szerintem sem csak fehérek-feketék a dolgok, de ez a könyv csak a fehéret tálalja, legendát épít. Ez szép dolog, de ha mindent megszépítünk, akkor hol marad a tanulság?
Szinte minden magyar rockkönyv, és az évek múltával a visszaemlékezések is minden fontos BIP-es bulit 10.000 fősre taksálnak. Hihető ez a szám? Mindenki döntse el maga, de azért mélázzon el előtte komolyabban rajta, vagy másszon be a Parkba, ha teheti és mérje fel a férőhelyet.
Kicsit rossz ízű a könyvben, hogy oldalakat szentelnek (mintegy direkt reklámként) a Tóth Tamás féle Stáció és Tűzkerék RB formációknak, miközben a többi Béla nyomdokain haladó zenekart elhanyagolják. A másik átlátszó álságosság a megkérdezett rajongók összetétele. Kicsit gyanús, hogy pont azok kerültek be, akik valamilyen módon segítették, támogatták a könyv megjelenését, plakátkészítést az emlékkoncertre, nyomdai munkákat. Szép dolog a bartel, de kilóg a lóláb.
217. o. 9. sor: Nyilvánvalóan nem 1969-ben volt ez.
49. o. 4. bek. A Táncdalfesztiválos rendszer távolról sem volt demokratikus, sőt mitsem számított a beérkezett szavazatok száma, egyszerűen csaltak a győztesek (privilegizáltak) kiválasztásakor. Jó példa erre a Non Stop eset.
Egyébként Zoltán János sokat tett az Ügyért, sokat tett Radics Béláért, ezt el kell ismerni. Ha az ember utánanéz a 70-es évek végén, 80-as évek elején a zenei témájú Béláról megjelenő újságcikkeknek, a többség alján az ő nevét olvashatja. Akkor, amikor már mindenki átlépett felette. Kijárta a CD kiadványokat, megcsinálta ezt a könyvet. Mégha ez üzleti vállalkozás is (zárójelben jegyzem meg, hogy úgy tudom ezen nem gazdagodott meg senki), akkor is sokat köszönhet neki mindenki, akinek ez a téma fontos. Nagyon jó a könyv fényképfelhozatala is.